Figyelem SZÓKIMONDÓ DURVA SZÖVEGEK!!!

2006 JANUÁR 17 Naplóbejegyzés Boldog Új Évet kedveseim. Remélem mindannyitoknak ragyogó egészség és örömködés kíséri majd minden lépését 2006-ban. Persze az, hogy ekkora örömötök legyen minden egyes nap nem túl esélyes, de sosem tudhatod... Na szóval.... az idő száguld és máris 6 évnyire vagyunk az új évezred kezdetétől. Új dalok lettek elénekelve, új sztárok jelentek meg. Londsey Lohan 19 éves és szegény Jessica (Simpson - a szerk.) tulajdonképpen válófélben van. Állandóan felébredek az éjszaka közepén egy mélyen gyökerező, egzisztenciális fájdalomra, az élet értelmével kapcsolatban és hogy vajon nem felejtettem-e el kirakni a szemetet a szemeteseknek, illetve hogy az újrahasznosítható dolgokat vajon tényleg újrahasznosítják-e, vagy a kormány csak úgy tesz, mintha, hogy az olyan neurotikus embereket, mint én ne menjenek tüntetni az ózonlyuk miatt. Tegnap este mikor felébredtem arra gondoltam: "Valahogy izgalmassá kell tennem megint az életemet." És komolyan is gondoltam, de mikor felébredtem reggel, nem voltam benne biztos hogy tudom mire gondoltam és hogyan kellene ezt elérnem. Hogy teszed az életedet izgalmasabbá? És mitől lesz valami izgalmas egyáltalán?!??!?! Találkoztam tegnap Steve-vel a szilveszteri partiján. "Hogy vagy?" kérdeztem. "Nagyon jól. És te?" mondta. Mire én azt válaszoltam: "Öregnek érzem magam és rondának és idegesnek és állandóan felébredek az éjszaka közepén gyors pulzussal és kiszáradt szájjal." Steve rám nézett, csak egy ezredmásodperccel tovább, mint kellett volna, majd kezembe nyomott egy kielégítően nagy és erős vodka koktélt. "Úgy tartom ez segíteni tud mindezen." mondta. És koccintottunk és egymásra vigyorogtunk. Ha banda-bátyáid vannak az azzal jár, hogy sosem kell magad megmagyaráznod. Nos mi még? Hát még mindig tart a hiátus, és most már kezd bizarr érzés lenni. Ez egy kicsit olyan, mintha eldöntenéd, hogy visszatartod magad a feleségeddel való szextől. Butch nemsokára apa lesz, és ez csodálatos, izgalmas dolog, és ezután megint más együtteseket fog producelni. Steve egy filmzenén dolgozik, Duke pedig az utolsó simításokat végzi egy hihetetlen amerikai folk antológián, amin már évek óta dolgozott és én azon gondolkozom, hogy megint zenélni kéne és hogy vajon kivel? Úgy érzem. mintha újra a randevú szintéren lennék 10 évnyi házasélet után. Nagyon NAGYON furcsa. Feltételezem, hogy olvastátok mindazokat az ellentmondó dolgokat JT-vel kapcsolatban az újságokban. Elég annyit mondanom, hogy a könyvek akkor is elképesztően jók maradnak és akárki is írta őket, az akkor is egy zseni, akár egy férfiról, akár egy nőről, akár egy vadállatról is van szó. Teljesen érthető, hogy az emberek össze vannak zavarodva és fel vannak háborodva, de ha olvastátok a könyveket és megértettétek, miért is gondoltátok volna hogy az, aki írta őket egy hétköznapi, nappali műszakos sütemény vágó Józsi lesz? Megnéztem a Brokeback Mountain címü filmet tegnap és sírva fakadtam a végén. Nem is annyira a filmen magán, hanem azon, ami ellen fellép. Remélem Ang Lee-t jutalmazni fogják ezeken a mainstream paramétereken belül is bravúros film készítéséért. Vitatható, hogy biztonságosabb-e, de mindenképpen könnyebb provokatívnak lenni de ugyanakkor a populáris tudat szélén táncolni, de mégis okosságot vinni a mainstream kultúra közepébe bátorságot és nagyszerű adottságokat kíván meg. Ezen kívül végre volt alkalmam megnézni a Dandy Warhols "DIG" DVD-jét és a Brian Jones Massacre-t is, ami lenyűgöző volt és még vicces is, amellett hogy kicsit szomorú. Elmélyedtem a Flaming Lips-ről szóló "Fearless Freaks" csodálatában is, és végre megnéztem a Scorsese által rendezett Bob Dylan dokumentum filmet is ami egészen meghökkentő. Mind a három előbb említett film kihagyhatatlan és elviselhetetlenül jó különböző okok miatt, ha egy kicsit is érdekel a zene, a zenészek vagy az emberi lélek. Végezetül.. kérlek drukkoljatok nekem jövő pénteken, amikor is forgalmi vizsgám lesz és utána azonnal elmegyek és veszek magamnak egy autót. Tudom, már épp itt az ideje (ha arra gondolunk mennyi idős vagyok és még mi nem) de akkor is.... van ebben egy tanulság is: ne irj le egy csajt addig amíg jól van és nem teljesen halott.

2005 DECEMBER 8 Naplóbejegyzés Oké..... szóval ezt le kell írnom, hogy elraktározzam az emlékeim közé, így gondoltam akár ide is feldobhatom. DOBPERGÉS........... Szerda este, november 30.án elmentem megnézni Patti Smith-t ahogy a Horses-t játsza New Yorkban a Brooklyni Zeneakadémián, az album megjelenésének 30. évfordulójának alkalmából. és elképesztő élmény volt számomra. Az egyértelműen kiemelkedő részeken kívül Tom Verlain és Flea vendégszereplése volt egy szuper-nagyszerü-hihetetlen bónusz. Tom Verlaine az egyik legkedvencebb gitárosom így látni az egyik olyan ikont, mint Patty játszani egy másik rock n roll ikonnal mennyei volt. Az is elég elképesztő volt, ahogy Flea játszott a szokásos biztonságos terén kívül de kétségtelenül érett volt a feladathoz. Tízszeresére nőtt a felé irányuló megbecsülésem, ahogy belesiklott ebbe a zenébe, mintha élete minden estéjén ezeket a számokat játszotta volna. Zenésztársasága és az az energia, amit a színpadra hozott nagyon megnyerő volt és tökéletesen illeszkedett Pattihez és uram isten mikor trombitázott, ami nyilvánvalóan kényelmetlen és idegtépő dolog volt a számára, szárnyakat kapott és a mennybe szállt egy pillanatra. Igen-igen finom. Ami Pattit illeti, ő vagány volt és inspiráló, bátor és provokatív, megható és édesen vicces, mint mindig. Sírni kezdtem (olyan okok miatt, amiket még mindig nem tudnék pontosan megmagyarázni) abban a pillanatban, amint kilépett a sötétségből a fénybe a színpad elejére. Nem tudom mi az ezzel a nővel kapcsolatban, de teljesen és tökéletesen leszerel. A koncert annyira megindító volt és megigéző, az elejétől a végéig meg voltam fogva. Amikor a Power the the People-t énekelte, felhívott egy kisfiút a szinpadra. Nem lehetett 10 évnél idősebb, a nyaka köré tette a gitárt, és hagyta, hogy hadd improvizáljon rajta az együttessel, amit nagy biztonsággal meg is tett, mindenféle félénkség nélkül és meg kell hogy mondja, ezt egy nagy vigyorral az arcán tette és újra megindultak a könnyeim a szememből ahogy a saját fiatalságomra gondoltam és arra amit Patti Smith hozott bele. Életemben először egy fesztiválon találkoztam vele Athénban, Görögországban. Mi voltunk a főbanda, ő meg a nyitó. A helyzet iróniája és butasága nyomott hagyott rajtam és eléggé szégyelltem is magam emiatt az igazat megvallva. Abban az időben a Garbage és Patti Smith ugyanannál a lemezkiadónál voltak és aki értünk felelt, tudva, hogy nagy rajongó vagyok, berángatott engem Patti öltözőjébe (Patti Smith öltözőjébe!!!) nem sokkal azelőtt hogy mindkettőnknek fellépésünk volt és bemutatott neki. És mit csináltam én? Inamba szállt a bátorságom. Az történt. Felkelt hogy köszönjön és engem sokkolt, hogy mennyivel magasabb, mint ahogy elképzeltem. Ott állt a kezét nyújtva, hogy megrázza az enyém, annyira csodásan és kedvesen nézett ki hogy megrázott. Elkezdtem akadozva beszélni és nehezemre esett kifejezni, hogy mit jelent nekem, és az érzelmeim valahogy átvették az irányítást, és remegő hangon gagyogtam. Könnybe lábadt a szemem és láttam, hogy Pattit enyhén zavarba hoztam az egyértelmű dekoncentráltságommal. Ennek ellenére teljese barátságos és kedves volt, és mindent megtett azért, hogy megnyugtasson, karomra tette a kezét és melegen mosolygott. Még jobban megszerettem a nyilvánvaló könyörületességéért. Legutoljára a Montreux Jazz Fesztiválon láttam ebben az évben. Újra mi voltunk a főzenekar és megint megbotránkoztam a szituáció helytelenségén. Na szóval.... Nagyon sokáig turné diétán éltem, ami kizárólag pezsgőből és csokoládéból áll, egészen egy héttel Montreux-ba érkezésünk előttig. (ne is kérdezzétek. hosszú történet) és ennek eredményeképpen az éhség rabja voltam mire a helyszínre érkeztünk. A drága és édes műszerészem ragaszkodott hozzá, hogy lemegy a gyalogos útra a tóhoz, ami mentén végig egzotikus konyhai finomságok voltak felsorakoztatva, és talál nekem valami tápláló ételt. Mire visszaért gyakorlatilag az ujjaimat rágtam és azonnal rávetettem magam az ételre, mint egy éhező hajótörött. Hirtelen valaki kopogott az öltözőm ajtaján és mivel a szám tele volt csirkével és rizzsel azt hiszem, épp csak kinyögtem hogy "Bújj be!". Úgy el voltam veszve az ételben, hogy nem vettem észre vagy nem is érdekelt, hogy senki sem lépett be a szobámba. Újra kopogtattak az ajtómon. Addigra már kezdtem ideges lenni. "Gyere be!" mondtam erőteljesebben. De ismét nem lépett be senki. A harmadik alkalommal mikor hallottam a kopogást határozottan kikiabáltam, hogy "GYERE BE!!". És mikor az ajtó még így sem nyílt ki felkeltem a műanyag tálat, amiben az étel volt, a kezemben tartva, és kivágtam az ajtót panaszkodva, "Nem megmondtam hogy gyere be?" Oh a teljes megrökönyödés ami végigfutott rajtam mikor rájöttem hogy már túl késő hogy a személy aki előttem áll az maga Patti Smith. "Ó" mondtam megalázva és megszégyenülve. "Naná, hogy te vagy az, akivel kiabálnom kell" "Csak gondoltam beköszönök" mondta csendesen, megrázó és éles ellentétben az én bömbölésemmel. Hirtelen egy fesztivál rendező megszólította és megkérte, hogy lassan induljon el a sajtó szobába. "Ne - Ne menj el" kiabáltam amint sikerült felkurbliznom a rettenetes szemétláda barométeren a bohócként való értékelésemet. "Mennem kell" mondta a válla fölött, ahogy elhaladt a folyosón. "De... de... " hebegtem És el is tűnt. Szóval igen..... a hősöm eljön, hogy meglátogasson az öltözőmben, és én mit tettem? Rákiabáltam és elüldöztem a currys csirkém szagával. Visszamentem az öltözőmbe. Bezártam az ajtót és megnéztem magam a tükörben. Hogy néztem ki, mikor találkoztam a példaképemmel? Rendben volt a hajam? Volt a fogamon rúzs? Akkor vettem észre - legnagyobb szörnyűségemre -, hogy curry-szósz volt a szájam szélén. Szép. A hét második új élménye a Roller Derby-re való ellátogatás volt barátommal, Wendyvel és úristen kurva jó volt! És tényleg szexi is. Mint egy adag igazán dögös suicide girl akiket sokkal jobban érdekel egy agresszív verseny, mint az, hogy rájuk élvezzenek. Naszóval... élveztem minden pillanatát. A lányok annyira dögösek voltak de kemények és agresszívek is. A leghalálosabb kombináció, amit el tudsz képzelni. A vendégcsapat, a Tent City Terrors ici-pici kis fekete-fehér csíkos rövidnadrágban vagy miniszoknyában volt harisnyában vagy necc-harisnyára húzott térdzokniban. Némelyikük maszkot hordott a sisakjuk alatt, ami szerintem az est legjobb cucca volt, mert a lányok így nagyon furcsán mutattak. Némelyikükön kis nadrágtartó is volt rózsaszín bugyival, harisnyatartóval vagy szalaggal a hajukban. Néhányuknak különlegesen extrém sminkje volt, amit imáááááádtam mert ettől úgy néztek ki, mint valami cyber-képregény figurák. Volt, akinek a haja kontyban volt, volt, aki ujjatlan vagy nyitott hátú ruhát viselt, ami láttatni engedte a szép tetoválásaikat. Egyszer két ellentétes csapabeli lány összeakadtak és elkezdtek kézzel harcolni egymás ellen. Görkorcsolyák és végtagok gabalyodtak egymásba, a szoknyáik a fejük felett, bugyi kilátszik. Utálom ezt mondani, de nagyon vonzóak voltak.

2005 OKTÓBER 19 Naplóbejegyzés Hát mit is mondhatnék, amit nem mondtunk már el milliószor interjúkban és több száz koncerten a Bleed Like Me-ről és az elmúlt évről? Micsoda bolond időszak. A Top10 albumhelyezésektől a koncertekig melyekre minden jegy elkelt. A kézzel festett jelek és virágok és ajándékok és a könnyek és a szeretet és a történetek és nevetések és dalkérések és az izzadás és a nagy mosolyok. Nagyon köszönjük a rajongóinknak, hogy annyira emlékezetessé és izgalmassá és értékessé tettétek ezt az évet. Köszönjük, hogy perspektívát adtatok nekünk és annyi örömöt, hogy gyakran belekönnyeztünk. Ez a turné eszméletlen volt. Talán az eddigi legjobb, ami sejtet valamit, minthogy már 10 éce mániákusan turnézunk, és már láttunk mindent, amit látni lehet, kivéve talán Alaszkát, India egzotikusabb részeit és Afrikát és azt a furcsa helyet, ahova az angol légitársaság küldözgeti az elveszett bőröndjeimet. Még egyszer elnézést a rajongóinktól Seattle-ben, amiért elmaradt a koncertünk még márciusban egy különösen erős influenza miatt, amit Londonban kaptam el a Scala-beli koncertünk után. Kikészített. Annak ellenére, hogy kifejezetten eltökélt voltam , hogy végre, 3 év után újra amerikai földön játszhassunk, esküszöm, annyira le voltam gyengülve, nem tudtam kikászálódni az ágyból se szeretetből se pénzért. Köszönjük mindazoknak, akik eljöttek a "Why Do You Love Me" klipforgatásra. Imádni valóak voltatok és higgadtak, és imádunk titeket, amiért tudtatok olyan sokáig várni és olyan kedvesek voltatok. Köszönet szintén mindazoknak, akiknek a kedvenc számuk a "Bleed Like Me" volt az új albumról, mert ismerlek és tudom, hogy te is átestél rajta és megérdemelsz némi extra ajándékot karácsonykor. Néhány ember meggyanúsított azzal, hogy túldramatizálom a problémát a dalban, ami mindig önelégült mosolygásra késztet belül, hiszen ezek azok a szerencsétlen emberek, akik leválasztották magukat az életről, és sosem fogják megérteni, miről beszélek és jelen pillanatban nem is vagyok benne biztos, hogy akarom, hogy értsék. Hadd egyék a tortát és verjék ki Ashley Simpsonra. Az év legszebb pillanatai? Istenem.... hol is kezdjem?? Hát mindenképpen a párizsi Olympia koncert. A 3 utáni első koncertünk hiba nélkül zajlott és úgy éreztem magam, mintha egy pihe puha álomban lettem volna Maria Callasként. Atlantában a Tabernacle-ben játszani aznap este, mikor az album a 4. helyen debütált a listákon. Az első találkozás Siouxsie Sioux-val a Brit Awards-on és nem csalódni. Ő egy csoda marad számomra. A "Run Baby Run" videó forgatása, ahol szó szerint végigrohantuk Londont, Párizst, Berlint és Isztambult Sophie Muller-rel. Annyit nevetni, hogy majdnem hánytam, teázni és tortát enni a Pera Palace Hotel-ben és arra gondolni, hogy ha az élet mindig ilyen bizarr lenne, akkor milyen boldog lennék állandóan. Minden este egy színpadon játszani Eric Avery-vel. Debbie Harry látogatás a színpad mögött a new york-i koncertünk után és azt hallani tőle, hogy mennyire élvezte a koncertet. Budapestet meglátogatni életemben először, és beleszeretni a városba. Elképesztően gyönyörű város. Látni a My Chemical Romance-t koncerten a Download fesztiválon a Donnington kastélynál és hallani, ahogy a közönség együtt énekel minden szót. (Szeretem őt. Szeretem őt.) Színpadra állni Szerbiában hajnali 3-kor egy tomboló vihar közepette. Nézni a San Antonio Spurs kosárlabdacsapat játékát a bajnokságban Európa különböző pontjain az éjszaka különböző óráiban. (Imádom Timet. Imádom Timet.) Éjfélkor átrepülni Párizs felett egy magánrepülővel Glastonbury után és látni az Eiffel Tower-t világítani és csillogni a felhőkön keresztül. Eltölteni egy délután az imádott Jack-emmel Detroitban, sokkal több vodkát inni, mint amennyi egy 30 év feletti nő esetében bölcsnek mondható. Megnézni az Arcade Fire koncertjét a KROQ Inland Invasion-ön, és elmondani Will-nek, hogy mennyire hasonlít Ahab kapitányra a színpadon, mikor kisétál és átengedi magát a bandájával együtt. Hallani a Juliette Lewis and the Licks-t és elismerni, hogy mégis van olyan színésznő, aki képes egy igényes rock album elkészítésére. Minden este olyan emberek előtt játszani, akik ismerték az össze dalunk szövegeit, még elfeledett b-oldalas dalokét is. Cameron Diazt hallani ahogy odatáncol és elmeséli hogy mennyire tetszettem neki egy ausztráliai tv műsorban. Nagyon NAGYON édes. Sok-sok ingyenes dolgot kapni a MOOKS központból Melbourne-ben, mint például a egy gyönyörűen elnevezett "Shirley" farmert. A Peaches-szel énekelni egy "Mash Up"-ot a new yorki Randals Island-ben az Amsterjam-en. Egy élmény volt vele dolgozni. Ő a legjobb és teljesen elvarázsolt. Minden este meginni egy üveg rózsaszín pezsgőt 2 héten keresztül az ausztráliai turné alatt. Találkozni Burt Reynolds-al Leno műsorában, aki meggyőző skót akcentussal beszélt hozzám. Nagyon vicces és nagyon édes és istenem hát nem egy rohadt jó pasi volt régen? Folytathatnám a végtelenségig, de nem fogom. Elég annyira, hogy elképesztő év volt. Szóval azon gondolkoztok mi lesz jövőre? Egyszerűen fogalmam sincs. Annyit tudok csak, hogy több zöldséget, több friss gyümölcsöt és halat ettem az elmúlt két hétben mióta hazaértem mint amennyit az előző 10 hónapban összesen. Nem hullik már a hajam, nem törnek a körmeim, és még egy betegséget is sikerült visszavernem. Újra járok erősíteni az edzőmhöz. Meglátogattam a pszichológusomat is. Elmentem a keresztlányommal megnézni az új Wallace és Grommit filmet. Kártyáztam a barátnőimmel. Pasikat vertem meg Scrabble-ben és bepótoltam az összes tv sorozat lemaradásom. Csirkét sütöttem és töklevest főztem. Almát szedtem egy gyönyörű wisconsini gyümölcsöskertben és elmentem egy motorversenyre, Millert ittam, és sóvárogva néztem a versenyzőkre, ahogy szelték a pályát. Átrágtam magam könyveken, belezúgtam az ITunes-ba, ami sajnos az én saját nyusziüregemmé vált a nyusziüregen belül és imádkozom, hogy ne ez legyen végzetem. O igen, és véletlenül fent hagytam egy edényt a gáztűzhelyen, 3 órán keresztül és mire hazaértem fekete füst borította a konyhát és rájöttem, hogy nagyon közel voltam ahhoz, hogy leégessem a saját lakásom. Folytathatnám tovább, de értitek miről van szó. Élvezem a normális életet, a megalapozott létezést mialatt megpróbálok rájönni mit is akarok csinálni legközelebb. És ami a fiúkat illeti... Majd ők elmondják nektek a saját lépéseiket. De addig is... VIGYÁZZATOK. A dolog nem befejezett. Mély-mély nagy-nagy köszönet! Shirley

2004 OKTÓBER Stúdió Napló (részletek) október 18 - 24 rendben, ez CSODA de igaz... elkezdtünk keverni ma délután! Elhiszitek?!?!?!?! Folyamatosan azt képzelem hogy talán álmodok de nem.... úgy tűnik nem. Alig bírom ki. Tényleg ki fogok emelkedni ebből a pokoli gyertyaszentelőből?Óh drága kegyelmes hatalom odafenn...... köszönöm köszönöm köszönöm!!!!Megint annyit eszem mint egy disznó. Nem tudok ellene tenni. Az sem számít vagy segít mikor Butch ragaszkodik hozzá, hogy behozza Paul Newman gyömbér kekszeit a studióba, mikor én teljesen függő vagyok tőle és erőtlen vele szemben. Ha tudom, hogy van belőle egy nyitott doboz a konyhaszekrényben azt veszem észre, hogy folyamatosan arra gondolok és állandóan kisétálok a konyhába és tömöm be a kettesével a számba. Istenem, kezd hideg lenni. Érzem mikor reggel felkelek. Az a szörnyű hüvösség ami behatol a csontjaidba. Ma délután beszéltem a kis hugicámmal es azt mondta, hogy még Nagy Britanniában is hideg lesz a tél idén. Általában mikor decemberben visszaérek Madisonból összehasonlítva kifejezetten megnyugtató az időjárás de attól félek, hogy idén nem fogom tudni elkerülni a hideget.Nem hiszem el, hogy az időjárásrol beszélek. Úristen mi a baj velem? Ennél azért többet tudok?!?!?!?!?! október 25 - 31 már megint menstruálok. nem hiszem el! Úgy érzem, mintha csak most múlt volna el egy hete. Még biztos nem jött el az ideje.És nem elég, hogy úgy vérzek, mint egy megszúrt disznó, de minden kis dolgon sírok. Nevetséges. Kiskutyákon, csimpánzokon az Animal Planet csatornán, Aretha Franklin dalán a BET-en, aranyos öreg néninek az üzletben, Bill Clinton philadelphiai beszédén!!!! Nem tudom mi van velem... hogy mindez a hormonok hibája, vagy a választások eredménye miatt aggódom, vagy csak honvágyam van, fogalmam sincs, de komolyan, egy szipogó szerencsétlenség vagyok. A bandám egyértelműen kényelmetlenül izeg mozog minden este, mikor leülünk vacsorázni a TV elé, mert elkerülhetetlen, hogy ne legyen valami ami megindit. Nem kéne kórházba mennem?!?!?!??! Remélem igen. Ma délután volt egy hosszú beszélgetésem a menedzserünkkel telefonon, és nem hittem el, hogy az új album kiadási dátumáról beszélgettünk. Mennyire hihetetlen? Lehetséges, hogy azok amiken dolgoztunk, tényleg meg fognak jelenni? Valahogy a játszma eme szakaszában nem nagyon tudom felfogni de akárhogy is, ragaszkodom az elképzeléshez. Megjelentem egy kis önkéntes munkára, délután a wisconsini Tervezett Szüloség Védegyleténél es teljesen feltüzelt. Esküszöm nagyon várom már a választások véget, hogy végre visszatérhessek a régi gondtalan, egykedvü énemhez. Teljesen felemésztenek ezek a politikai gondolatok, FARASZTÓ. Mind koran felkeltünk, hogy elmenjük John Kerry reggeli gyülésére másik 80ezer emberrel együtt, ami fantasztikus meglepetés volt.... NAGYON jó érzes volt részének lenni ennek a hatalmas mozgalomnak. Dave Grohl es Bruce Springsteen játszott néhány dalt mielőtt Kerry feljött a színpadra és be kell vallanom eléggé elvarázsolt a "Főnök". Nem igazán ismertem Springsteen zenéjet ezelőtt, és amit hallottam az sosem tetszett igazán, de hallani ezeket a dalokat lecsupaszítva csak az ő hangjára, akusztikus gitárjara és harmonikájára elképesztő volt, es mélyen megindítottak a szövegei. Es a fenébe is... szó szerint ragyog belőle a kisugárzás!!!

2003 AUGUSZTUS Stúdió Napló (részletek) augusztus 5. kedd Nem tudok igazán visszaszokni a naplóírásba. Nem igazán tudom mit kéne mondanom és hogyan. Ez olyan, mint amikor újra találkozol egy régi baráttal, akit régóta nem lattal és túl sok mindent kéne bepótolni, de csak ültök egymással szemben, csöndben attól tartva, hogy sosem fogtok emlékezni rá miért is kedveltetek egymást annyira eredetileg. Nagyon fura. augusztus 7. csütörtök Arnold Schwarzenegger mint Kalifornia elnöke?!?!?! Szórakoztok velem? Szerintem akár meg én is jelöltethetném magam a választásokon. Miért is ne? A jelen esetben akar még meg is választanának!! ha ha ha haaa... az fantasztikus lenne. Először is... minden férfinak, nőnek, gyereknek illegálissá tenném, hogy tengeri halra vadásszon, a "bugyi" szót használja, vagy 4 ujjnyinál magasabb szendvicset egyen. A marhahús nagymértékű fogyasztása teljesen törvényellenes lenne, és fegyver helyett füvet (mezei) árulnának a helyi boltban. Felénekeltem a vokált a "Boldog Otthonomban" címü számra ma este és a hangom szuper jól hangzott. Semmi krákogás.......... tiszta hangzás. Hála az égnek. Visszatért. Hiányzott. augusztus 12. kedd Ma reggel 5 mérföldet futottam, kerekeztem fel órát, 15 perc az evezőgépen, felülések, fekvőtámaszok, guggolások, kilépések, rúgások és ugrókötelezés és esküszöm az Istenre, a végén az edzőm mosolygott és azt mondta "Nagyszerű. Úgy érzem igazan készen állunk, hogy belekezdjünk egy komoly edzésbe a következő hónapokban". A szívem elsüllyedt. augusztus 20. szerda Mi fog történni a világunkkal? Hogy fogunk valaha is megoldani akar egy problémát? Egy szemernyi tolerancia és megegyezés nélkül úgy néz ki a pusztítás felé tartunk. Mikor az ember alapelvei annyira megerősödnek és annyira megbocsátás nélküliek, továbbra is káoszt és pusztítást hozunk létre a gyűlöleten és erőszakon keresztül. Ettől hányingerem van. Miért akarna bárki is világra hozni egy gyermeket? csak hogy egy őrült felrobbanthassa őket egy buszon? És miért? Bárcsak valaki válaszolni tudna a kérdésemre, mert valahogy teljesen össze vagyok zavarodva. augusztus 23. szombat Szóval említettem, hogy a hátgerinc masszőrömet Jay Lo-nak hívjak, ugye? Ok..... azt gondolnátok hogy hazudok, ha elmesélném hogy egy másik gyógytornászom neve Steven Segull?!?!?!?!?! Ha ha ha haaa... kurvára nem viccelek. Ez kezd teljesen idétlen lenni.

2000 MÁJUS Stúdió Napló (részletek) Május 6. Az egyik barátnőm felhívott ma reggel, mert látott valamit a VH1-on arról, amit Jennifer Lopez-ről mondtam az ehavi Q magazinban.Upsz!Lehet, hogy Puffy lelövet emiatt!!!!!Nézzétek... az idegesít Lopezben, hogy ő egy igazán okos, tehetséges és gyönyörű nő aki igazán tehetne valamit azért, hogy megváltoztassa azt, ahogy a média a nőket bemutatja és azt, ahogy a társadalom látja őket. De ahelyett, hogy az ismertségét arra használná, hogy megmutassa miylen az intelligens, sikeres, tehetséges szépség, és kétségtelen, hogy ő az, ahelyett arra használja, hogy a legalacsonyabb hétköznapi szintű figyelemfelkeltésre használja. Azaz arra, hogy a cickóit és a seggét dícsérje mindenki.Úgy értem... milyen kibaszottul ERRE a világra jellemző dolog EZ?És következésképpen... ahelyett hogy mindenki arról beszélne, milyen nagyszerű színésznő vagy milyen pozitív topmodell lehetne, (feledkezzünk meg arról a meggondolatlan, bár nem teljesen sikertelen betöréséről a populáris zenébe) mindenki csak arra koncentrál, hogy mennyimindent tár a szemek elé.Elszomorít, hogy ennyire lealacsonyította magát.Gyerünk Jennifer... a kezünkre játszasz. Megeszünk élve így vagy úgy ha lehetővé teszed!!!!!!!!Nem érted meg, hogy úgy kell kezelned a bájaidat, mint egy pajzs? Nem kell mindenkit meghívnod mögé. Ehelyett megváratod őket az ajtónál, így képtelen lesznek gyönyörködni benned. Megtartasz valamit magadnak, és csak azokkal osztod meg, akiket te választasz.Jobb lenne, ha bátorságot és erőt mutatnál. Intelligenciát és tehetséget. Tégy minket beteggé azzal, hogy te mindez tudsz lenni, MÍG úgy jársz a földön, mint egy lélegzetelállító szépség.Így TE nyersz.Itt a vége a fecsegésnek. Bocs. x Május 9. A mai napomat a Vogue magazinnak adott interjúval kezdtem. Úgy tűnik be lettem szavazva a 100 legjobban öltözött nő közé!!!!! HA ha ha....majdnem elnyúltam a padlón mikor az újságíró közölte velem. Megkockáztatnám a javaslatot, hogy esetleg valami óriási hiba csúszott a dologba. Valami félreinformáltság vagy a vonal volt rossz.Őszintén... a lehető legfurcsább dolgok történnek velem folyamatosan. Fogalmam sincs miért. Ma délután kidíszítettük a stúdiót gyertyákkal.........nagyon nagy gyertyákkal melyeknek keleti fűszeres illatuk van aztán elheyleztünk egy nagy tükörgömböt a felvevő szobában és egy egyszerű fénycsóvával megvilágítottuk így egy csomó kis gyémánt fény foszlányt szór szét a feketeségben.Eléggé eléggé bájos. Május 12. Olyan depressziós vagyok ma, hogy arra is alig bírom összeszedni az energiámat, hogy gépeljek. Sikeresen elhurcoltam szegény seggemet egy pilates órára ma délután és sikerült olyan mértékben nyögnöm és nyafognom az edzőmnek, hogy megüvegesedett a szeme az unalomtól!!! És hogy még tetézzem a bajomat, komolyan ráugrottam a csokira és a pattogatott kukoricára abban a pillanatban, amint visszaértem a stúdióba következésképpen le akarom lőni magam. Úgy értem... mi a fene értelme van szétdolgozni a seggem csak hogy egyenesen visszaszegyjem amint hazaérek?!?!?!?!?!?!?! Május 20. Istenem. Annyira elegem van. Valaki küldött egy példányt a júniusi Instlye Magazinból, amiben van egy furcsa kis cikkecske rólam és valami megmagyarázhatatlan okból az újság a képem mellé odarakott egy képet egy lila kásmír mellényről azt állítva, hogy ez az egyik kedvenc ruhadarabom. Kétségbesetten szeretném jegyzőkönyvbe vetetni, hogy SOHA, úgy értem SOHA nem vennék fel SEMMILYEN lilát.Kibaszottul UTÁLOM a lilát. Május 25. Nem hiszem el, hogy Billy Corgan felhagy a Smashing Pumpkins-szal azt állítva, hogy harcolja az igazak a harcát a millió Britney ellen! Mármint.........ez egyel több ok hogy tovább folytassa ha engem kérdezel.És hogy őszinte legyek... az ellenség NEM Britney. Christina Aguilera az. (mert ő annyira komolyan veszi magát, szerénységet álcázva, mikor éépenséggel úgy gondolja, hogy annyira provokatív és áttörő mint Madonna). Ő és az a megalkuvó Vitamin C a förtelmes Graduation Song-gal. Hagyjatok már nekem egy kibaszott kis szünetet!

2000 ÁPRILIS Stúdió Napló (részletek) Április 10. Ismét hétfő reggel van. Vörös bab és rizs az ebéd, némi szitkozódás a hideg miatt. (10 inch-es hó a hétvége alatt! Április van, a fenébe is!!!!)Duke Chicagoból vezetett a stúdióhoz ma reggel, és a rendőrök elkapták gyorshajtás miatt.UGYAN UGYAN UGYAN.Szerintem csak nem bír tovább meglenni nélkülem, mint amennyit muszáj!!! !!!HA ha ha.........Mennem kell.xxxui. borzalmas szó: zsilip Április 14. Óh édes istenem.. hála az égnek, péntek van. A LEHETŐ legmásnaposabb vagyok és legszívesebben lefeküdnék valami igazán sötét és csöndes helyre most AZONNAL!!Ehelyett a stúdióban vagyok ami IGAZÁN zajos és úgy tűnik mindenki nagyon jó hangulatban van és Mighty Mike (az egyik hangmérnök) azt tervezi, hogy barbeque-zunk egyet az udvarban, ami még több mulatást ivászatot stb. jelent. Ember, már a gondolattól is HÁNYNOM kell!!!Ennyi volt mára. Nem bírom tovább nézni a számítógépet.HAZA AKAROK MENNI.tü-tűűSAMxui. borzalmas szavak: pezsgő, vörösbor, brandy, whisky és nagylépés!!!!!!!!!!Óh az én rossz-tanácsadó könnyelműségem. Április 20. A mai napom 9:30-kor kezdődött, mikor megérkezett az edzőm egy gigantikus kék labdával!?!?!??!?! Istenem... ha látnátok, miket csináltat velem rajta, meghalnátok a nevetéstől. Egy tökéletes seggfejnek éreztem magam. Pokoli fáradtan érzem magam, a fent említett korai kelésnek köszönhetően, és mivel tegnap este sokáig dolgoztunk. Hogy azt ne is említsem, mennyire szarul aludtam!!! Biztos vagyok benne, hogy a rémálmok egy része annak köszönhető, hogy elalvás előtt James Ellroy-t olvastam. A nap kedvenc idézete az EasyRider című filmből:"Csak a dolgomat teszem. Tetszik?x Április 21. Nem hiszem hogy már péntek van. Teljesen kiakaszt, hogy mennyire gyorsan fut el az idő előttem. Egy szempillantás alatt 100 éves leszek és azt sem fogom tudni, mi történt.Szóval megint nagypéntek van. Csak attól, hogy leírom a szót, már mogorva leszek. Az agyam trillió pillanatfelvétel körül járkál:Kezdve a vasárnapi iskolától, tintakék bársonyruhában és a kezemben egy kis marék arany és lila sáfrány ezüst fóliába csomagolva.Elrejtett tojásokat keresve a kertben a nővéremmel és a húgommal, kis fonott kosarakba gyűjtögetve őket, amiket a szüleinktől kaptunk.Egy korai emlék szeretetről és elvesztésről. 4 évesen, iszonyodva bámulva egy megkínzott és megfeszített Jézust, azon gondolkodva, hogy pontosan mit tehetett hogy ilyen büntetést érdemelt.Komolyan énekelve a 'Jesus wants me for a sunbeam' (Jézus azt akarja, hogy napsugár legyek) című dalt, az iskolai kórus közepén. (A fenébe... olyan ÉDES voltam. Mi romlott el?!?!?!?!?!)Istenem... Teljesen depressziós lettem.Azt hiszem szükségem van egy kis csokira.x Április 25. Az AC-egység a stúdióban tönkrement és tikkasztó a hőség a felvevő-szobában. Azt hiszem hamarosan felrobban a fejem. A francba, annyira rossz kedvem van, de fogalmam sincs, miért. A baj nem jár egyedül... egy másik együttes is felvételt készít az emeleti stúdióban, és nagyon idegesítenek. Egy csésze teát sem csinálhatok a konyhában anélkül, hogy valamelyikük megjegyzést ne tenne, vagy meg ne próbálna beszédbe elegyedni velem.Fiúk... NE MA, JÓ?!?!?!?! Csak mert zenészek vagyunk és egy épületben vagyunk NEM jelenti azt, hogy beszélnünk kell. HAGYJATOK BÉKÉN. NEM AKAROK A BARÁTOTOK LENNI.A Garbage többi tagja szerint kicsit több toleranciát kéne tanúsítanom, és nem kéne undok darabnak lennem. Azt hiszem talán igazuk van.Arra gondolok, hogy korán lelépek és elmegyek megnézni a The Flaming Lips ma esti koncertjét. El kell húznom innen a fenébe.xui. a nap mondása: Néha olyan jó picsának lenni! Április 26. A mai nap egy jó nap. Végre befejeztünk egy munkát és nem is vagyok olyan depressziós.Mint egy őrült gyakoroltam a gitáromon ma délután, aztán csatlakoztam a fiúkhoz az udvarban hogy megnézzük a naplementét. Gyönyörű este volt. Azt hiszem végre itt a tavasz!!! HURRRÁÁÁÁááá. van egy cserép sárga nárcisz az asztalomon, hogy megünnepeljem.Végülis lehet, hogy az élet nem is olyan rossz. Április 28. Ma reggel mindannyian átsereglettünk Steve-hez, hogy megünnepeljük a kisbabájának keresztelőjét. A rabbi megáldotta a kis Ruby-t, és mi mind nagyon büszkén néztünk, fültől fülig vigyorogva mint a bolondok. Kollektívan megegyeztünk benne ott helyben, hogy dolgozunk rajta, hogy okosabbak, szellemesebbek és megbocsájtóbb emberek legyünk, így Ruby nem úgy fog felnőni, hogy teljesen SEGGFEJEKNEK gondol minket.