Adatok: szül. idő: 1966 augusztus 26. szül. hely: Edinburgh, Skócia szülei: anyja jazz-énekes, apja genetikus családi állapota: 1996 szeptemberében férjhez ment Eddie Farrell szobrászhoz Korábbi együttesei: Az egyetemi évei alatt Butch több kisköltségevetésű film zenei albumán közreműködött. Emellett több együttesben is tag volt, többek között a következőkben: August 1904 - háttérének (1982-1983) The Wild Indians - háttérének (1983) Goodbye Mr. Mackenzie - háttérének, szintetizátor (1984-1993) Angelfish - ének (1993-1994) Garbage - ének, gitár (1994 - )
Első találkozása a hírnévvel 16 éves korában történt. "Már nem érdekelt az iskola, mert felfedeztem a rock'n'roll-t, a cigarettát és az alkoholt." Elkezdett billyentyűzni és vokálozni a Goodbye Mr. Mackanzie mögött, ahol kapott némi ízelítőt egy dolgozó együttes életéből, és ráadásul még jól is érezte magát. Emellett áldozatul esett az egyik iratlan szabálynak: sose járj azzal, akivel együtt zenélsz! "Nézni azt, akit szeretsz (az énekest, Martint) elmenni más lányokkal nem volt túl kellemes dolog. Ez szó szerint összetört engem." "Borzalmas gyerek voltam. Nagyon hitvány voltam. Meg voltam róla győződve, hogy én vagyok a legrondább teremtmény a világon." Saját bevallása szerint 'abszolút neurotikus'. "Nagyon rossz természetem van. Ha valami felidegesít, azonnal bekattanok. Nem tudom kontrollálni." Egy lánykori ismerőse meséli: "Együtt jártunk suliba, azaz kb. 12 és 17 éves kora között ismertem. Elég közel laktunk, mikor a Goodbye Mr. Mackanzie feloszlott, de már évek óta nem beszéltem vele. Az iskola Stokebridge-ben volt, és a művészetekre, a drámára és a zenére szakosodott. Shirley táncosként kezdte, aztán teljes erőbedobással a drámára koncentrált, és a művészi színtér egy kiemelkedő alakja volt. Egy-két akkori barátja szintén elég híres lett a szórakoztató iparban, például Chris Connelly (Ministry) aki nagyon közeli barátja volt. Tehát volt egy 3 vagy 4 lányból álló csapat, akik nagyon csinosak és tehetségesek voltak, és Shirley volt az egyik közülük. De a többiekkel szemben volt még egy előnyös tulajdonsága - minden bulin ott volt, és gyakran részegre itta magát. Úgy értem, megvolt benne az, ami sztárrá tegye, volt karizmája. Szóval nem láttam őt pár évig, de egy volt barátommal nagyon jóban volt, és jól ismert arc volt itt Edinburghben - mindenki ismerte. Mindig jókedvű volt, és nagyon jó volt a humorérzéke - nagyon alpári, de sosem csinált semmi felháborítót, viszont mindig a figyelem központjában volt.' És egy ugyanennyire pozitív összegzést Manson tulajdonságairól Butch Vig ad: 'Néha ijesztő, néha csodálatos, néha szexi, néha pszichotikus. Mi mást kérhetsz még??' Shirley 1994-ben csatlakozott a Garbage-hoz, miután egy késő esti műsorban az MTV-n Steve Marker látta az Angelfish "Suffocate Me" című videoklippjét. Steve hamar lenyomozta, ki is az énekesnő. "Nem ismertem őket" mondja Shirley "Szóltam a kiadónknak, hogy ez a Butch Vig nevű fickó felhívott, és ők majdnem eldobták a telefonkagylót." Mialatt az Angelfish Amerikában turnézott, Shirley átrepült Madisonba, hogy megismerkedjen a fiúkkal. Az első találkozásuk Shirl szerint rettenetes volt. Nem volt elkülönített fülke, így az emeleten ült a mikrofonnal szemben Steve két macskájával, akik ellenségesen méregették, mialatt a földszinten a fiúk söröztek és hallgatták őt. "Emlékszem, hogy arra gondoltam, hogy értéktelen vagyok és visszataszító," emlékszik vissza Shirley, "mert olyan érzés volt, mint egy próbaéneklés, én pedig nem vagyok tanult énekes, annak ellenére, hogy amikor először találkoztam velük még Londonban és buliztunk egyet, mint emberek megszerettem őket... De a meghallgatás teljesen katasztrófális volt." Shirley-t így elég nagy csapás érte, de így vagy úgy, a kapcsolat mégis kialakult. Ez a Vow-ban elhangzó 'Joan of Arc coming back for more' sornak köszönhető, melyet akkor rögtönzött Shirley. "Éreztem, hogy ez már valami, hogy valami történik," emlékszik vissza Butch. "Ez volt az a sor, ami komolyan összekapcsolódott velem. Nem tudom elképzelni, hogy készült volna el az első album Shirley nélkül. Mi nem tudtuk, mit akarunk, de amint ő beállt közénk, azonnal igazi együttessé alakultunk." Aranyköpések Az első találkozásról az együttessel... "Azt hittem hátborzongatóak lesznek, középnyugati őrültek, akik valószínűleg már írtak egy Gloria Estefan B-oldalt 4 évvel ezelőtt és most más sem kellett nekik, mint egy skótdudás nóta." Arról, hogy szeret elégett gyufát enni... "Ez csak egy a perverzióim közül. Temérdek van." Amikor egyedül hagyott egy újságírót a szobájában... "Ne maszturbálj a lepedőmre!" Mi volt az, ami pozitívat vitt az együttesbe... "Mit vittem az együttesbe? Egy rossz természetet!" És ami csak úgy kiszalad a száján... "Az együttes többi tagjának mind nagyobb melle van, mint nekem!" "Nagyon sokat olvastam zenészekről, színészekről, színésznőkről és modellekről - emberekről, akik valami szerencse folytán jutottak ilyen fantasztikus munkákhoz -, és ez mindig felidegesített, mert arra gondoltam, hogy ilyen dolgok nem történnek... Aztán tudatosult bennem, hogy valami ilyesmi történt velem is." "Nem szeretem azokat az embereket, akik kihúznak a depressziómból." "Fiú ismerőseim megvádoltak, hogy úgy gondolkodom, mint egy férfi - talán mert kicsik a melleim."